HTML

Dobozoló blog

Építészetről, építészekről, házakról és lakóikról, életről és élményekről egy építészlány szemével.

Címkék

Kommentek

  • calealenta: @eeversion: nekem azért nem szimpatikus az ilyen vélemény, mert meg se próblája megfogalmazni, mi ... (2014.09.09. 22:57) Hányinger
  • asuser16: Nagyon érdekes az írásod a kockaházakról! kérlek küldj egy e-mailt az e-mail címemre mert szeretné... (2013.06.09. 14:17) Kockaház és a városi életmód megjelenése vidéken
  • Szzzz: Lehet venni bontott cserepet is, és az tényleg régi. Bár ha már elméletről van szó, tulajdonképpen... (2013.02.24. 22:08) Koptatott farmer
  • nEjmEd: Jó lett! :3 (2012.08.06. 00:34) - Te amúgy mit is dolgozol?
  • dobozoló: ok, értem. jó lenne, ha lenne külön tervezéstörténet és lenne külön kritika. hátha egyszer lesz. (2011.08.04. 15:34) Építész/kritikus

2009.09.10. 00:46 dobozoló

Környezetalakítás

Homoródbene

Szerencsére ott volt két évfolyamtársam, de még így is furcsa érzés volt a legidősebb diákok közé tartozni, láttam az alsóbb évesek arcán a nemértést, az elnéző mosolyt, amikor kimondtam: hetedéves. Óra végén Vámossy tanár úr feltette a nagy kérdést, és sorban mindenkinek válaszolnia kellett:

Mi az építészet: művészet, tudomány vagy mesterség?
 
Nem sokkal ezelőtt boldogan filozofáltam volna ehhez hasonló kérdéseken, mélyenszántó gondolatokat dobva be a közösbe, ma viszont rendkívül rosszul érintett, még a gyomrom is megfájdult tőle egy pillanat alatt. Nem tudok válaszolni, de nem azért, mert nem érdekel a téma, inkább túlságosan is érdekel, viszont annyi mindenkivel, annyiszor és annyit beszélgettünk már erről, hogy úgy érzem, talán tettem egy lépést a bölccsé válás rögös útján: kezdem érzékelni, hogy mi mindent nem tudok.

Az elsősök, másodikosok szerint művészet, a felsőbb évesek szerint mesterség, a tudományra pedig csak egy vagy két szavazat érkezett. De hogyan is lehetne szétválasztani ezeket? Olyan ez számomra, mint amikor a különböző szakmákat (mesterségeket, tudományterületeket, munkaköröket, művészeti ágakat) hasonlítgatjuk egymáshoz, és nem átallunk érveket is felsorakoztatni az igazunk mellett.
 
Most, hogy igyekszem kifejteni az engem foglalkoztató témákat, és talán sűrűbben fogok írni ide, mint eddig, gondoltam, talán illene a fejlécben valami utalást tennem arra, hogy nem csak építészetről lesz szó. Ahogy a frappáns alcímen gondolkodtam, eszembe jutott egy korántsem frappáns szó, amely mégis tökéletesen fedi azt, amit az építészetről gondolok: környezetalakítás. Persze ez nagyon általános, mert mindenki, aki valamit is tesz a világban, a környezetét alakítja.
 
De éppen ezen általánosság által juthatunk egy kicsit közelebb a többi szakmához (mesterséghez, tudományterülethez, munkakörhöz, művészeti ághoz). Ne a mai társadalomból induljunk ki, hiszen a mai állapot halálra van ítélve, változás készülődik a világban, és Isten óvjon bennünket, akik mindezt át fogjuk élni. Egy természeti népcsoportban egyértelmű szerepe, feladata, hivatása volt mindenkinek, és a sok kis résztevékenységgel közösségük boldogulását, fennmaradását szolgálták. Igényeik szerint alakították a környezetüket, vagyis a természetet, az élő és élettelen világot, és egymást is – nem önnön céljaikért, hanem a közösség javáért, hívjuk akár törzsnek, családnak vagy nemzetnek.
 
Számomra ezt jelenti a környezetalakítás. Sosem öncélú és sosem végleges és sosem aljas szándékú. Nem „csak” materiális alkotás, hiszen alakítjuk a társadalmi környezetet, a körülöttünk élők szemléletét; kereteket adunk a családi élet, a munka, a szabadidő eltöltése, a gazdasági és ipari tevékenységek számára. A tanítómesterek tevékenységéhez hasonlítható, akik diákjaikat alakítják, terelgetik a helyesnek látszó utakra. Tanítómestert mondok, és nem tanfolyamvezetőt, akit a profit hajt, mert környezetalakítónak lenni nagy felelősség és az anyagi haszon egyáltalán nem biztos.
 
Ha nem szakmabeli ismerőssel beszélgetek építészetről, és sikerül valamit átadnom abból, amit igaznak hiszek, ha egy emberben is sikerül lebontanom a közöny és a bizalmatlanság falát, ha ezáltal csak egy kicsivel is nyitottabbá válik az építészeti szépség felé, én mindig büszke vagyok. Önnön környezetalakításom eredményét látom benne, amely által a világot alkotó, alakító tevékenység részese lettem.

Szólj hozzá!

Címkék: egyetem szakma egygondolat


A bejegyzés trackback címe:

https://dobozolo.blog.hu/api/trackback/id/tr41372276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása