HTML

Dobozoló blog

Építészetről, építészekről, házakról és lakóikról, életről és élményekről egy építészlány szemével.

Címkék

Kommentek

  • calealenta: @eeversion: nekem azért nem szimpatikus az ilyen vélemény, mert meg se próblája megfogalmazni, mi ... (2014.09.09. 22:57) Hányinger
  • asuser16: Nagyon érdekes az írásod a kockaházakról! kérlek küldj egy e-mailt az e-mail címemre mert szeretné... (2013.06.09. 14:17) Kockaház és a városi életmód megjelenése vidéken
  • Szzzz: Lehet venni bontott cserepet is, és az tényleg régi. Bár ha már elméletről van szó, tulajdonképpen... (2013.02.24. 22:08) Koptatott farmer
  • nEjmEd: Jó lett! :3 (2012.08.06. 00:34) - Te amúgy mit is dolgozol?
  • dobozoló: ok, értem. jó lenne, ha lenne külön tervezéstörténet és lenne külön kritika. hátha egyszer lesz. (2011.08.04. 15:34) Építész/kritikus

2010.10.16. 14:14 dobozoló

Idő gondolkodni

A Monumentalitás című építészeti antológiával a táskámban indultam az augusztus huszadikai hosszú hétvégére, amely jó ideje az első rendes pihenésem volt. Győrbe utaztunk, amely sokféle építészeti témát kínál, és próbáltam is folyamatosan figyelni, nagyon tetszettek a belváros régi utcái, a házak közötti finom különbségek alakította harmonikus utcaképek lenyűgöztek, rajzoltam, fényképeztem. Felötlött bennem, hogy volt idő, amikor még alig szabályozták az építést, az emberek mégis tudták, hogyan illeszkedjenek a meglévő házakhoz. Véletlen, hogy Rob Krier írása volt az első, amit ezúttal olvasni kezdtem, de jobbat nem is találhattam volna.

Nem szeretném az embereket hibáztatni azért, hogy többé már nem épülnek otthonos utcák, festői városrészek. Úgy gondolom, az emberek ma is jót akarnak, és senkinek sem az a célja, hogy szándékosan romboljon egy jól kialakult utcaképet vagy egy szép természeti tájat. Hogy mégis gyakran ez történik, azért nekünk, építészeknek kell felelnünk, amint azt Rob Krier írja:

Újra és újra tapasztalom, hogy laikusok milyen csalhatatlan biztonsággal leplezik le épített környezetünk negatívumait, egyszerűen a régi és az új összehasonlításával. Kritikájukra válaszolva a szakemberek csak kerülgetik a forró kását, ilyen megjegyzésekkel: Hát igen, a gazdasági, a technológiai, a közlekedési, a politikai kényszerek…”
 
Egyre inkább látom, hogy ezek csak frázisok, hogy az építészek (azaz „mi”) elleplezzék a probléma valódi okozóját: a felelősségérzet teljes hiányát. Akár a művészi önmegvalósítás, akár a gyors meggazdagodás, akár a megrendelő maximális elégedettségének elérése hajtja a tervezőt, nagyon gyakran éppen azt felejti el, hogy ő, és egyedül ő ennek a szakmának az értője, mestere. Aki az építészhez fordul, hogy tervezzen neki egy házat, vagy bármely szakmai kérdésben a segítségére legyen, bizalommal fordul hozzá, és feltételezi, hogy legjobb tudása szerint fog válaszolni neki. Azonban ma egyre inkább afelé tartunk, hogy egy dologra nem marad idő: gondolkodni. Úgy is, mint elmélkedni, és úgy is, mint átgondolni egy-egy problémát, mielőtt még belevágnánk. Hiszen a végterméknek meg kell lennie „kilóra”, és úgy tűnik, a gondolkodásra, átgondolásra fordított idő az egyetlen, amivel könnyen lehet spórolni. Így aztán ami végül a megbízó kezébe kerül, éppen úgy néz ki, ahogy egy tervnek kell, van rajta sraff meg kóta meg északjel. Az átgondoltság teljes hiánya nem látszik azonnal, de annál több gondot okoz majd idővel.
 
Egészen kicsi korunkban megtanultuk az örök axiómát: jó munkához idő kell. Mégis olyan korszakban élünk, amely belefeledkezett a „gyorsan és olcsón” mámorába: e kettő mindennél fontosabb értékmérővé vált. Készülhet valami silány anyagokból, lehet hiányos vagy akár hibás is – „legalább olcsó volt”, sóhajtunk fel, és próbáljuk utólag feltupírozni, kipótolni vagy megjavítani, menteni a még menthetőt. Apró bosszúságot okoz csak egy-egy háztartási eszköz, amely egy-kétszeri használat után tönkremegy, de amikor az ember legnagyobb vagyontárgyáról, a lakásáról, otthonáról van szó, már sokkal nagyobb a tét, ha pereg, ha beázik. Amikor elsős építészhallgató voltam, még felfelé ívelőben volt a lakóparképítés, és emlékszem, folyton az járt a fejemben: mire végzek, nem lesz hová házat tervezni, mert ezek a csúfságok fognak mindent borítani. Emlékszem, amikor időnként otthon voltam, tettünk egy-egy kört autóval a városban, és nem győztem csodálkozni, hogy újabb és újabb területeken jelentek meg a konténerek, aztán valószerűtlenül hamar már ott álltak a hamis gazdagságot sugalló drywit-os, téglacsempés, kőtapétás új lakóházak.
 
Kifogyhatatlan témát kínálnak a hozzá nem értő módon bővített, gagyi cicomával felaggatott házak, a megrendelő ízlésficamát boldogan épületbe álmodó, elvtelen tervezők sebtében kitalált épületei, amelyeket írásaimmal időről időre én is célba veszek, de a kézenfekvő cikizés mellett próbálom az okokat, az indítékokat is feltárni, és amennyire lehet, megérteni is. Nem gondolom, hogy akár az elvtelen tervező, akár a hozzá nem értő, barkácsoló kedvű lakó rossz ember lenne, inkább csak rossz alapokból indul ki, rossz célokat tűz ki. Ismét Rob Krier-t idézve:

„Kérdés: Miért ne kellene az építésznek megpróbálnia feladatát a lehető legrövidebb időn belül a legkisebb ráfordítással és a legnagyobb nyereséggel megoldania?
Válasz: Az építész olyan objektumokat talál ki, amelyeknek minőségükkel ki kell elégíteniük az ember legfontosabb individuális és kollektív szükségleteit. E szükségletek nem csupán funkcionális, hanem etikai, szociális és kulturális jellegűek is, tehát valamelyest többről van szó, mint szokásos fogyasztási cikkekről. Az építészet élettartama úgymond korlátlan, így nem lehet előre tudni, hogy meddig marad ott a tájban, amire rányomja pozitív vagy negatív bélyegét. Minden építészet, legyen mégoly privátnak szánt is, akarva-akaratlan nyilvános szerepet játszik és isten tudja, nem válik-e belőle hosszú távra kulturális botránykő.”
 
 
Rob Krier: Útravaló építészeknek: „Ne mondjunk le többé az építészetről…”, A város tere elméletben és gyakorlatban, 1975.

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyar szakma olvasmány elmélet nemépítészek


A bejegyzés trackback címe:

https://dobozolo.blog.hu/api/trackback/id/tr742375865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása