Már meg sem lepődünk, amikor a mosógép használati útmutatójában felfedezzük: mosás előtt meg kell győződni arról, hogy házi kedvencünk nem rejtőzködik a dobban, azt is megjegyeztük, hogy a macskát nem szabad mikróban szárítani, és tudjuk, hogy a zacskós mogyorót fel kell bontani fogyasztás előtt. Nevettünk rajtuk gyerekként, de a helyzet azóta csak romlott. 

Vannak persze jó eredményei is a fogyasztók mindenre kiterjedő kiszolgálásának, az egyedi használói igények figyelembevételének, elég, ha csak a középületek akadálymentesítését említjük (persze feltéve, hogy ésszel készült), de van egy szint, amikor az építészben jogosan merül fel a kérdés: hol a határ? 

Kell-e, hogy az épület hülyebiztos legyen? 

Megrendelői igényként merült fel a tervezett épület mozgólépcsője körüli terület szuperbiztonságossá tétele, mi pedig széttártuk a karunkat, hogy mi bizony nem értjük. Nem értjük, hogy feltételezni kell, hogy a használó (fogyasztó) tök hülye, és nem képes biztonságosan használni egy egyébként minden (biztonsági és egyéb) előírásnak megfelelő berendezést, feltételezni kell, hogy birka módjára közlekedik, szemeivel a színes kirakatokon csüng, és nem veszi észre, hogy szembe jön (például) a mozgólépcső. Illetve, persze, értjük, mert a használó sokszor valóban tök hülye, és birka módjára közlekedik. De ha ma ez van, akkor holnap még hülyébb lesz, mert megint a műszaki megoldások "gondolkodtak" helyette, és tovább sorvadhat az agya, holnap már minden lépcső elé sorompót fognak tenni, hogy a fogyasztó észrevegye. Persze, szivaccsal vastagon körbetekerve, hogy ha mégis neki talál ütközni, a tervezőt akkor se lehessen perelni. Ha ma ez van, akkor holnap ugyanez duplán, holnapután triplán, a műszaki cikkeink "okosodnak", mi pedig teljesen elfelejtünk odafigyelni, pláne gondolkodni. Vagy ami még rosszabb, a gyerekek eleve meg sem tanulják, hogy figyeljenek a körülöttük lévő világra, ne csak menjenek előre. 

Persze, értjük, volt az a mozgólépcsős baleset nem is olyan régen. Más helyzet, persze, hiszen ott a gyerekek biztonságáról volt szó, ők még nem tudnak mérlegelni, "joguk van" figyelmetlennek lenni. De szót fogadni éppen tudhatnának. Engem nem neveltek szigorúan, de a "nem szabad, mert azt mondtam" mégis gyakori indok volt. Utána persze idővel megkaptam a logikus magyarázatokat, de egy kisgyereknek nem kell hosszasan taglalni, mi történik, ha megrázza az áram, elég, ha tudja, hogy veszélyes. Ahogy a mozgólépcsőn is bőven elég, ha a felnőtt ember figyel, a gyerek meg szorosan fogja a szülő kezét. Időben megtanulja, hogy például a mozgólépcső nem játék.

És akkor a következő generáció számára talán ismét nem kell majd hülyebiztos épületeket tervezni!