Tegnap egy autóban utaztam egy nővel, akit korábban nem ismertem. Nem beszélgettünk, a sofőrrel beszéltem, de a lány meghallotta, hogy építész vagyok. Kiderült, hogy van egy közös ismerősünk, akinek (mint amúgy nekem is) egyik kedvenc témája az építész tervezők és laikusok közötti viszony. Amire a következőt találta mondani:
- Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy én, mint laikus, úgy jártam a múltkor, hogy ismeritek Bécsben a Raiffeisen-bank épületét? (azt hiszem, erre gondolt) Na, amikor azt először megláttam, pedig sima szürke meg üveg, semmi érdekes nincs benne, engem szabályosan, fizikai hányinger fogott el.
És ezt taglalta utána percekig, hogy ő rosszul lett attól a háztól, azoktól a gigantikus betűktől és attól a jogarszerű logótól a felirat mellett, és hogy mennyire szörnyű volt.
Szerintem sem szép ez az épület. Inkább emberi oldalról vizsgálva a történteket: két vadidegen közötti párbeszéd, ülünk egy autóban, én nem tudok arrébb menni, muszáj végighallgatnom - és mondanom sem kell, hogy arról mélyen hallgatott, hogy ő mivel foglalkozik, mindenesetre bármit is tesz, azt Bécsben teszi magyarként, tehát no comment. Szerintem ez teljesen gáz. És létezik.
Értelmiségi. Felnőtt. Külföldön élő magyar. Nő. Ember.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
eeversion · http://ftldftba.blogspot.hu 2012.12.25. 15:25:52
Amiben viszont mélységesen egyetértek, és sokkal szélesebb értelmezési tartományra kiterjeszteném, hogy nem szabad, emberileg, tilos, gáz, szemétség a _bármilyen témájú_ véleményemet, _különösen_, ha nem pozitív, olyan ember arcába tolni, aki erre nem mutatott kifejezett fogadókészséget (és, mint esetedben is, nem tud előle hova bújni, kénytelen végighallgatni). Ennek eklatáns példája a facebook-politizálás. Akkor, is ha meg vagyok győződve róla, hogy igazam van, és aki mást gondol, megveszekedett hülye, nem fair dolog nyomatni a véleményemet bele a 639 ismerősöm képébe. És nem valid védekezés, hogy "ha zavarja, letilt". Persze, de akkor célt értem? Ezt akarom? Hogy csak az lásson, aki cakkra ugyanúgy gondolkodik a világról, mint én? Vagy tán kéne némileg dolgoznom azon, hogy végre valódi kommunikációt kezdjek avval, aki máshogy lát valamit/mindent?...
nEjmEd · http://pixilation.blog.hu 2012.12.25. 19:22:14
calealenta 2014.09.09. 22:57:25
A másik meg az, hogy fullhangerőn mondjamondja a buszon, a többi harminc ember, aki rajta meg a haverján kívül utazik, meg meg se nyikkanhat, mert hát persze, majd leoltok egy vadidegen embert, pláne a szubjektív érzései miatt, hogyne... Szóval kicsit idétlen a szitu. Nem arról van szó, hogy ne mondja, vagy ne legyen véleménye, csak olyan kurvajó lenne, ha egy kicsit fogalmazni is megtanulnának az emberek, meg előadni dolgokat. Nem mintha én valami hűha kommunikátor lennék, egyáltalán nem, csak pl én is jártam úgy, hogy ott ültem és próbáltam becsukni a fülemet, mert valaki egy hangyafasszal pont túllógott a határain. Nem kell, hogy zavarjon, se, hogy érdekeljen, légynek nem árt, csak bossszant.