Házat vennénk... de lehet, hogy inkább telket. Mert az "eladásra kínált ingatlanok" felébresztik bennem az esztétizáló építészt.
Mert
- a romantikus - düledező
- a barátságos - nagyon kicsi
- az otthonos - lambéria az előszobafalakon, gombostűzött gyerekrajzokkal
- a vidám, fiatalos - citromsárga falú konyha, piros étkező, vörös-fekete csempével és járólappal
- a kis családi ház - hétvégi ház, üdülőövezetben
- a festői elhelyezkedésű - az üdülőövezetnek a távolabbi szélén lévő
- a felújítandó - hatalmas repedés a kémény mellett, ötvenéves nádfedés, cementvakolat a vályogfalon
- a felújított - '80-as években felújított, világoskék-fehér csempével a fürdőszobában, a konyhában fehér beépített bútor piros fogantyúkkal
- a félkész ház - alapjai megvannak, az építési engedély rég lejárt
- az egyszobás ház, nagy telken - hétvégi ház, pince, szőlő
- a 3-4 szobás - az egyik a konyhából, a másik az előszobából nyílik, a maradék X darab pedig egymásból, sorban
- a különnyíló WC-s - a WC az előtérből, a fürdőszoba a konyhából nyílik, vagy rosszabb esetben valamelyik hálószobából
- a vegyes falazatú - omladozó vertfalú házhoz hozzátapasztott utcafronti kockaházrész
- amiben régóta nem laknak - festett tányérok a falon, nullhézagos csempe a fürdőszobában, a konyhabútor egy mosogató és egy kredenc, a falak vizesek
Folytatom még, de most újult reménnyel tovább keresek.
(Kik tervezték ezeket a házakat?)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.