Az építésznyelvről szólok most, de ne érezze úgy senki, hogy a hangom támadó. Éppen csak úgy vettem észre, hogy a saját és ismerőseim szóhasználatán komoly nyomot hagytak az egyetemen eltöltött évek, és ez a jelenség megérdemel néhány mondatot, kissé görbe tükörből szemlélve.

 

A „jelenség” persze nem építész-specifikus – minden foglalkozáshoz tartoznak más szóval nem helyettesíthető, egzakt szakkifejezések, és olyanok is, amelyeket a szájhagyomány örökít tovább generációkon keresztül. Ezek a kifejezések hozzájárulnak nyelvünk sokszínűségéhez, illetve az együvé tartozás biztonságérzetét is nyújtják, ezért létük mindenképp fontos és megőrizendő. Mindemellett gyakran okoznak derültséget, amikor többféle foglalkozást űző, különböző szakmákat tanult emberek között hangzik el egy-egy olyan szó, amelynek jelentéséről a társaság nagyobb hányadának halvány fogalma sincs.

 

A diák tehát, mialatt egyre mélyebbre ássa magát az építészet tudományában, rengeteg új szót, szakkifejezést ismer meg, és sok közülük beépül a mindennapi szóhasználatába is. Észre sem veszi, hogy ablak helyett mindinkább nyílászárót, mennyezet helyett födémet, fürdőszoba helyett vizesblokkot mond – csak akkor tűnik fel, amikor mindezt otthon, vagy nem-építész ismerősök között teszi, akkor is csak az ilyen-olyan reakciókból. Jobb esetben mosolygás, rosszabb esetben értetlen feszengés, de akár fintorgás is kísérheti rögtönzött tudományos felszólalásunkat, amelynek már tudatában sem vagyunk, hiszen számunkra mindennaposak ezek a szavak.

 

Néhány hete akadtam rá az interneten erre a játékra, amely a „bullshit bingo” nevet viseli, és eredetileg az unalmas, céges megbeszéléseket hivatott valamelyest feldobni. Miről is van szó? Az 5x5-ös táblázatban különböző kifejezések találhatóak, amelyek jó eséllyel előfordulnak egy meeting során. A játékosok, vagyis a meeting résztvevői nagy odafigyeléssel követik a beszélőt, és amint meghallanak egy a lapon szereplő szót, átsatítozzák. Mindez addig folytatódik, amíg egy teljes sor, oszlop, vagy átló „kiesik” – ekkor a játék szabályai szerint „bullshit!” felkiáltással kell jelezni a győzelmet.

 

Anélkül, hogy bárkit rendbontásra buzdítanék, összeállítottam egy ránk szabott bingót, amelyet a tervezési konzultációkon (esetleg előadásokon) használhattok (a felkiáltás mellőzésével, persze). Mivel a nyelv igen gyorsan változik, előfordulhat, hogy egyes kifejezések máris idejétmúltnak tűnnek – ebben az esetben helyettesítsétek őket divatosabbakkal, sőt, készíthettek hasonlót például épszerk konzultációra, vagy kétkredites tárgyakra írt esszékhez is.

 

Az összeállított bingót a tervezési konzultációk emléke inspirálta, amelyek jó hangulatú, kötetlen beszélgetésekként élnek bennem, illetve erős az élmény, amint az évek során egyre többet értettem meg a hallottakból. Olyan szavakat válogattam, amelyek nem elsősorban szakkifejezések, hiszen azok valóban elkerülhetetlenek egy lényegretörő, szakszerű megfogalmazásban. Ezek inkább hangulatfestő szavak, amelyek először jutottak eszembe, elsősorban az épalap, lakó, közép és komplex konzultációkról.

 

Nem állítom, hogy ezek „tiltott” szavak lennének, viszont túlzott használatuk furcsa mondatokat eredményezhet, ezért mértéktartásra intek, hogy ne váljunk nevetség tárgyává. Hiszen bármennyire is intellektuálisan hangzik, végső soron mégiscsak se füle, se farka az olyan mondatoknak, mint például (a lenti bingóból merítve): „Eme izgalmas koncepciót a ház archetípusa inspirálta, s úgy érzem, a transzparencia és a puha felületek révén szerves kapcsolatot biztosít a régi térsorral, és baromira érzékeny átkötést ad az új ház felé, mindazonáltal kortárs építészeti jelként izgalmas kontrasztot képez.”

 

Jó szórakozást kívánok a játékhoz!