Hat órakor csörgött ma reggel az ébresztőm, ami mostanában nemigen történt meg, tíz hónapos Aliz lányom ugyanis rendszerint fél 5 és fél 6 között érzi úgy, hogy kezdődik a nap. Ma azonban biztosra akartam menni, mert Budapestre készültem, az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék szervezte…

- Egy építészhallgatónak két regényt kell feltétlenül elolvasnia. Az egyik A katedrális, a másik Az ősforrás – jelentette ki évekkel ezelőtt egy frissen szerzett ismerősöm. Másodéves voltam akkor, és nagyon örültem, hogy A katedrálist már olvastam: a teljesítendő adag fele…

Az építésznyelvről szólok most, de ne érezze úgy senki, hogy a hangom támadó. Éppen csak úgy vettem észre, hogy a saját és ismerőseim szóhasználatán komoly nyomot hagytak az egyetemen eltöltött évek, és ez a jelenség megérdemel néhány mondatot, kissé görbe tükörből…

Nem direkt lett 42, de ha már így alakult, nem gyűjtök többet. Elnézést kérek, ha bárkit sért a bejegyzés, jelenleg én is a szegény diplomázók táborába tartozom, és az egész csak egy késő éjszakai agymenés. Különben is városi legenda mind. A jó terv: Helyszellemet…

Szerencsére ott volt két évfolyamtársam, de még így is furcsa érzés volt a legidősebb diákok közé tartozni, láttam az alsóbb évesek arcán a nemértést, az elnéző mosolyt, amikor kimondtam: hetedéves. Óra végén Vámossy tanár úr feltette a nagy kérdést, és sorban…