Elhagyatott épület, valahol a világ végén – sosem fejezték be, s elnézve a látványtervet, nem is baj. Amiért mégis említést érdemel, az a nem mindennapi helyszín és építéstörténeti háttér.
Az épület viszonylag forgalmas helyen, a Győrből Veszprémbe vezető 82-es út mellett áll. Gyakran megállnak itt a Balaton vagy a Bakony felé utazó autósok, mert páratlan kilátás nyílik innen a XIII. században épült cseszneki vár romjaira, amely köré kulturális rendezvények sora szerveződött az évek során. Emellett kedvező helyen volt a nyugatról érkező (leginkább német) üdülni vágyók számára is, nem csoda, hogy erre a helyszínre álmodott a német befektető egy uszodás, wellness-es komplexumot (persze akkor még nemigen tudtuk, mi az), amelyet ’89-’90 körül el is kezdtek építeni.
Fontos itt megemlíteni azt a jelenséget, amellyel a Bakony és települései általában küzdenek: míg „a Balcsi” az elmúlt évszázad során a középosztálybeli család álmainak netovábbja lett, addig egy hegymászás a Balaton-felvidéken, egy bakonyi túra (például a Csesznekhez közeli Cuha-völgyben), egy városnézés Zircen, Várpalotán vagy Veszprémben még mindig csak egynapos program, egy színfolt a Balatoni strandolás mellett, vagy egynapos osztálykirándulás, nincs igazán olyan program vagy látnivaló, ami több napra, vagy egy hosszabb nyaralásra vonzana látogatókat. Nem is annyira ezekre gondolhatott a befektető, hiszen a mai napig látható plakáton hirdetett szolárium, konditerem, uszoda, tekepálya inkább egy befelé forduló, önmagában megálló szolgáltatóházról árulkodik, amely számára csak festői háttérként szolgál a várrom.
Az emellett mintegy 30 szobát is magában foglaló épület viszont még így is a semmi közepén áll, és ha a könnyű megközelíthetőség mellett a pihenés, nyugodt időtöltés igényét is megvizsgáljuk, máris visszájára fordul az imént még pozitívumként jegyzett főút. Az épületnek gyakorlatilag nincsen tere, hiába a szép kilátás, valójában beszorul egy meredeken emelkedő domboldal és egy autóút közé, és hiába a végtelennek tűnő zöld környezet, az összes funkció a házon belül kap helyet, sőt, az uszoda, a konditerem és a tekepálya a pinceszinten, hogy még véletlen se lehessen kilátni sehová, vagy beleszippantani a friss vidéki levegőbe (ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről a forgalmas út mellett). És akkor még nem szóltam a tervezett libegőről, amely állítólag az út túloldalától a várig szállította volna a vendégeket. Mert az út mellett húzódó völgy miatt egyébként csak jelentős kitérővel lehet feljutni a várhoz.
A külső megjelenésre kár is időt pazarolni, régen volt, igaz sem volt talán a ’90-es évek eleje, de azért azon az egyen érdemes elgondolkodni, hogy milyen hatások eredményezték ezt a megjelenést. Van a közelben bármi, ami miatt egy ilyen, „hagyományos” (de három szintes tetőtérrel rendelkező) épületformát választott a tervező? Nyilván nincs, viszont a minőségről a majdani bérlők fejében kialakuló beteg elképzelés inkább szerepet játszhatott. Hiszen egy olyan üdülő, ami egy felújított vidéki kúriára hajaz, biztosan úri kényelemmel szolgál...
Tizenöt éve, hogy félbehagyták az építkezést, átadva a szomorú épülettorzót az enyészetnek, és csúf sebet hagyva a domboldalban. Ma is megállnak itt az autósok, mert a kilátás a várra még mindig szép, de a német turisták elmaradoztak, nem csak a Balaton-partról, de az egész országból. A soha meg nem épült szálló pedig talán akkor is üresen állna, ha befejezték volna az építését. De így, hogy sosem készült el, legalább egyszerűbb lesz lebontani. Remélem, hamarosan erre is sor kerül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.