Utolsó busszal megyek haza, csak néhányan ülnek rajta. A rádióban a megelőző szűrővizsgálatok fontosságáról beszélnek, arról, hogy sokan még mindig csak akkor mennek orvoshoz, ha már baj van – nekem felrémlik, hogy júliusban készíttettem egy teljes vérképet - megelőző jelleggel -, és azóta sem vittem el a háziorvosnak.

Elhagyatott épület, valahol a világ végén – sosem fejezték be, s elnézve a látványtervet, nem is baj. Amiért mégis említést érdemel, az a  nem mindennapi helyszín és építéstörténeti háttér.

Tegnap megnyílt az Újbuda Center, a régi Skála helyén, a Bercsényi Kollégiummal szemben.
Idekívánkozik egy tavalyelőtti írásom, közvetlen a bontás utánról.

Végre! Alkalmam nyílik olyanoknak mesélni Veszprémről, akik személyesen érintettek, és akiket valóban érdekel! És még a jövőbeli tervekről is megtudhatunk ezt-azt, kíváncsian várom! Itt alább olvasható a meghívó lényegi része kicsiben, itt pedig a teljes meghívó.

Nem direkt lett 42, de ha már így alakult, nem gyűjtök többet. Elnézést kérek, ha bárkit sért a bejegyzés, jelenleg én is a szegény diplomázók táborába tartozom, és az egész csak egy késő éjszakai agymenés. Különben is városi legenda mind.

Szerencsére ott volt két évfolyamtársam, de még így is furcsa érzés volt a legidősebb diákok közé tartozni, láttam az alsóbb évesek arcán a nemértést, az elnéző mosolyt, amikor kimondtam: hetedéves. Óra végén Vámossy tanár úr feltette a nagy kérdést, és sorban mindenkinek válaszolnia kellett:

Felvettem két tárgyat a diplomatervezés mellé, nem bírtam magammal. Kedvem lett volna még többet is összeválogatni, annyi mindenről nem tanultam még; mostanában kezdem igazán megérteni, amit a hat évvel ezelőtti évnyitón mint fel nem fogott memoritert véstem az emlékezetembe: hogy az építésznek mindenhez kell értenie.

Van úgy, hogy kedvem támad sütni vagy főzni, de amint sorra veszem a hozzávalókat, kiderül, hogy ez sincs, meg az sincs itthon. Ismerjük a praktikákat: van, ami elhagyható, például a csokoládémáz a sütemény tetejéről, a szezámmag a kenyérből, vagy a kakukkfű a melegszendvicsről. Ettől még az eredmény egészen jó lehet, legfeljebb egy kicsit kevésbé flancos, mint szerettük volna. Aztán van, ami pótolható: vaj helyett olaj, rum helyett aroma, mandula helyett dió, de végső esetben a CBA-s kókuszreszelék is megteszi. „Elmegy” – állapítjuk meg a végén, nem pont olyan, mint amilyet elképzeltünk, de azért fogyasztható. Aztán vannak nagyobb gaztettek is, mint a húskonzervvel helyettesített darált hús, a liszttel és keményítővel dúsított főzelék, vagy menzás éveink rémálma: a porból készült krumplipüré, amelyek gyakran végezték a titokzatos moslékos vödrökben. Körülbelül ez utóbbiakkal tudnám jellemezni Zaha Hadid 2005-ben megépült bécsi művét, a Spittelau Viaducts épületegyüttest.